1781-ig a zsidók csupán kereskedni jöhettek a Pestre, az ugyanis szabad királyi városi jogával élve nem engedte a zsidókat a városfalon belül letelepedni. Így Óbudán alakult ki a legnagyobb, környékbeli zsidó közösség, akik a Zichy család birtokán kaptak letelepedési engedélyt a családfőtől. 1781-től viszont a zsidó vallásúak számára is megengedetté vált a városfalon belül való életvitelszerű tartózkodás és ezzel megindult a zsidók Pestre, az ország kereskedelmi és gazdasági központjába való tömeges vándorlása. Bár Budapest 1873-as létrejöttekor a legnagyobb zsidó közösség még Óbudán élt, a közösség a zsidók Pestre vándorlásával csökkenni kezdett, és a 19. század első felére a pesti zsidóság nemcsak gazdasági erejét, de lakosságszámát tekintve is jelentősen túlszárnyalta az óbudai közösséget.

Az első budapesti „zsidónegyed” pedig nem is egy városrészben, hanem egy hatalmas házban, az úgynevett Orczy-házban jött létre.

Orczy József báró 1756 környékén megvásárolt egy telket a mai Madách téren, az akkori városfalon kívül, ahol két ott álló, épület összevonásával egy hatalmas, barokk stílusú házat hozott létre bevételszerzési céllal. Lakni ugyanis nem szándékozott benne, hanem bérbe adta annak lakásait, illetve üzlethelyiségeit.

A ház lakásait és üzleteit szívesen vették bérbe zsidók, ugyanis közel volt a városfalhoz és a pesti vásár helyszínéhez (ami a mai Erzsébet téren állt) és hamarosan egy zsidó közösség alakult ki a hatalmas épületben. 1829-ben kibővítették a házat egy emelettel, így összesen 48 lakás (142 szobával), illetve 37 üzlethelyiség kapott benne helyet, ezzel az korában a város második legnagyobb épülete lett. A 48 lakás túlnyomórésze polgári otthon volt, de akadt köztük néhány luxuslakás, sőt a szegényebb rétegek számára is kínált szobabérlést, akik közül sokan ágyrajáróként (néhány órányi alvásért fizettek, így többen osztoztak egy ágyon) éltek az alacsonyabb komfortfokozatú lakások egyikében. A szóbeszéd szerint aház óránként egy aranyat jövedelmezett az Orczy család számára, hiszen az 1820-as évekre itt szinte egy kisváros alakult ki.

Az itt található üzletek között szinte minden volt itt a szatócstól a kóser sajtáruson át a patikáig, némelyik az utcáról, némelyik pedig a ház belső udvaraiból nyílt. Hevesi Lajos újságíró beszámolója szerint „Az Orczy-házban minden megvan, amire egy igazhitű izraelita embernek bárminő körülmények között egész életében szüksége támadhat, a húsvéti liszt csakúgy, mint a takarékpénztár, az izraelita rítus szerint főzött zsebóra mellett a zsidó könyvkereskedés, meg a rituális sakter.”

A zsidó közösség növekedésével természetesen a vallási és kultúrális életük nélkülözhetetlen részei is helyet kaptak az épületben, így két zsinagóga (az egyik az ortodox, a másik a reform irányzat képviselőinek), egy mikve (rituális fürdő), zsidó iskola, kóser mészárszék, kóser vendéglők. Mindezek mellett természetesen egy pezsgő társadalmi élet bontakozott ki, emberek jöttek-mentek az udvarokon, beszélgettek egymással, élték az életet. Komoróczy Géza „kis pesti stetl”-nek, azaz városkának nevezte a házat.

Az Orczy-házban élni kiváltságot jelentett. Jól érzékeltetik ezt Hevesi Lajos gondolatai: „Sokan laknak ám (az Orczy-házan), és fölöttébb ritka eset, hogy valaki kihurcolkodik. Ennek az egész házi lakosságnak valamit patriarchális színezete van; gyanítani merem, hogy a fölmondási idő nem is fél esztendő ott, hanem negyedszázadok szerint van megállapítva- a nagyapa például fölmondott, az unoka annak idején majd ki fog hurcolkodni. Ennélfogva ez a különös ház valamit sajátszerű önérzettel tölti el lakosait, csaknem községet képez a községben, és ha a pesti izraelita  világ tekintélyesebb osztályát szemügyre vesszük, csakugyan azt fogjuk tapasztalni, hogy Ó-Budán kívül még az Orczy-ház volt neki főképenni bölcsője”.

Az ortodox zsinagóga 1820-ban készült el az első emeleten, a reformerek imaháza pedig 1830-ra épült meg, az Orczy ház északi, a Király utca felöli udvarán. Ez volt az ország első reformzsinagógája, amiben a korábbi hagyományokkal ellentétben énekkar is közreműködött a szertartáson, így kapta a Kór (kórus)- templom elnevezést. A reformerek idővel azonban kinőtték az Orczy ház-beli zsinagógájukat, 1847-ben elkezdtek telket keresni egy nagyobb hely számára, így épült meg végül a Dohány utcai, neológ zsinagóga, az eredeti imaház pedig utána raktárhelyiségként folytatta tovább pályafutását.

Sőt, ebben az épületben állt Budapest leghosszabb ideig életben maradt kávézója, a szintén kóser Orczy kávéház, ami 1795-től egészen az Orczy ház 1936-os lebontásáig, vagyis több mint 100 éven át várta vendégeit. A kávéházba nemcsak feketézni és szivarozni jártak az emberek, pezsgő társadalmi élet volt itt, főképp a kora délutáni időkben, amikor gabona-, nyersbőr- és még sok más kereskedő kötötte üzleteit egymással. De még egyfajta „tanító börze” is volt itt, különféle életkorú tanítók ültek itt arra várva, hogy a gazdagabb családok magántanítóként alkalmazzák őket gyermeik mellett.

A világutazó, nyelvzseni, kelet-kutató Vámbéry Ármin is keresett itt állást, amikor pályafutása elején házitanítóskodásból tartotta el magát. Így írt erről az emlékéről: „Tanító-börzének különösen jó hírű volt akkoriban a pesti Országúton lévő Orczy-kávéház. Ebben a piszkos, a legkülönbözőbb dohánynemek füstjétől illatos helyiségben, mely negyven év múltával is, mind a mai napig, sokat megőrzött régi képéből. Tarka sokaságban tolongott egymás hegyén hátán a városi és falusi zsidóság, mely feketekávéját szürcsölte, vagy fülsiketítő lármát csapott, ádáz taglejtésekkel beszélve és kiabálva egymással. Délután egy és négy óra között a legpokolibb volt a tolongás és a lárma a pedagógusoknak ezen börzéjén: ez volt az általános találkozás legfőbb ideje. Egy félreeső padon ültek a facér tanítók, és szorongva lesték az ügynökök szeme járását, amikor kivált a tömegből, és a vevővel, jobban mondva a jövendőbeli principálissal, megállt a pad előtt, szemlét tartott a jelölteken, és az egyik vagy másikat bemutatta az idegennek. Nagyon kínos jelenet volt ez. Kietlen érzéssel gondolok reá ma is, valahányszor az Orczy-kávéház előtt visz el utam. Szorongó szívvel, mély megszégyenüléssel, órák hosszáig üldögéltem én e padokon, több, egymásra következő délutánon át”.

Az épületet sokszor alakították at, például helyiségek összevonásával, amit sokszor nem teljesen szakszerű módon végeztek, ami 1903-ban az egyik étterem beomlásához vezetett. Az állagromlás sajnos folytatódott, ami végül 1936-ban az Orczy ház lebontásához vezetett, megszüntetve ezzel az első budapesti zsidó közösség nyüzsgő életét.  Helyén három évvel később épült fel a ma is ott álló, art deco stílusú Madách ház.

Források:

Körner András: Hogyan éltek? A magyar zsidók hétköznapi élete 1867-1940

Jalsovszky Katalin- Tomsics Emőke- Toronyi Zsuzsanna: A magyarországi zsidóság képes története

Hevesi Lajos: Karczképek az ország városából. Kortárs Könyvkiadó. 2015.

Vámbéry Ármin: Küzdelmeim. Budapest Franklin-Társult. Magyar Irod. Intézet és Könynyomda. 1905. (mek.oszk.hu)

http://vambery.mtak.hu/hu/01.htm?fbclid=IwAR32OErKIj_ZehJcufB0SiR8kYZ4pSIDzXHYALO9vSiYM37kDbDFCCCxSf4 (Letöltés ideje: 2023.03.13.)

https://akibic.hu/2015/01/26/a-pesti-zsidonegyed-kapuja-az-orczy-haz/ (Letöltés ideje: 2023.03.13.)

https://kultura.hu/az-orczy-haztol-a-zsinagogakig-a-zsidonegyed-titkai/?fbclid=IwAR17Bt8Jp6yUtk39m7P6T-UTaqolgoxev1uwRVEIsMsJHr1pzebiDiiZ6VI (Letöltés ideje: 2023.03.13.)

Képek forrása:

1. kép: https://akibic.hu/2015/01/26/a-pesti-zsidonegyed-kapuja-az-orczy-haz/

2. kép: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény

3. kép: https://egykor.hu/budapest-vii--kerulet/orczy-haz/3407

4. kép: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény

A Budavári palota eredetileg királyi rezidenciának épült, de már egészen más funkciót tölt be. Ahol egykor uralkodóink laktak budai tartózkodásuk idején, ott ma múzeumok mellett az F épületben Széchényi Ferenc nevét viselő nemzeti könyvtár található. 

A budai vár vár Oroszlános udvarára két oroszlán figyelő szemei mellett léphetünk be (figyeljük meg, hogy kifelé menet már cseppet sem barátságos oroszlánok strázsálnak!), innen nyílik az az épületszárny is, ahol az Országos Széchényi Könyvtár található

Bár a világon jellemzően az uralkodók gyűjteményeiből alakultak ki a nemzeti könyvtárak (sok országban a mai napig királyi könyvtárnak nevezik a nemzeti könyvtárakat), hazánkban erre sajnos nem volt lehetőség. Bár közismert, hogy a nép kedvenc, bölcs uralkodója, Hunyadi Mátyás egy Európa-szerte ismert és korában a Vatikán után a második legnagyobb kódex-gyűjteménnyel, a Corvina könyvtárral büszkélkedhetett, azonban ennek nagy része megsemmisült a török idők és az ezzel járó háborús pusztítás során, ami megmaradt, azok pedig addigra külföldre kerültek.

Így Magyarországon egy főnemesnek, a „legnagyobb magyar” édesapjának, Széchényi Ferencnek köszönhetjük a nemzeti könyvtár létrejöttét, aki aktív közéleti és politikai szerepvállalása mellett mecénásként fontosnak tartotta a művészetek és tudomány népszerűsítését és anyagi támogatását is. Az ország könyvtárának alapítására 1802-ben került sor, amikor Széchényi Ferenc– az akkori uralkodó, I. Ferenc hozzájárulásával- 15 ezer kötetet adott át a köz javára a magángyűjteményéből, amelyhez később még közel ezer példányt, közvetlenül a halála előtt pedig további 14 ezer kötetet hozzátett. Mindezzel párhuzamosan a gróf reklámtevékenységet is folytatott: saját költségén elkészítette a köz javára ajánlott könyvtára katalógusát és elküldte szerte az országban, illetve Európában uralkodók, tudósok, tudományos társaságok számára, hogy felhívja akciójára a figyelmüket. Sikerrel is járt- sorra érkeztek a további könyv-felajánlások, így elindult a nemzeti könyvtár gyarapodása.

A könyvtár eredetileg a Batthyanyi palotában kapott helyet, majd mivel 1808-ban egy rendelet értelmében a Magyar Nemzeti Múzeum részévé vált (amelynek alapítása szintén Széchényi Ferenc 1802-es adományához kötődik), be is költözött a múzeum időközben felépült palotájába.

Sokat tett a könyvtár gyarapodásáért a „legmagyarabb Habsburg”, József nádor is, aki királyi helytartóként többek között a nemzeti könyvtár ügyeiért is felelt. József nádor nemcsak energiát áldozott a könyvtár minél tökéletesebb működéséért, hanem magánvagyonából is és többek között aukciókon történő vásárlásokkal ő maga is hozzáadott a könyvtár gyűjteményéhez.

Rengeteg kötet került a könyvtárba a Széchényi Ferenccel egy időben élt és szintén nagybirtokos nemes, Jankovich Miklós könyv- és régiséggyűjtő, történész hagyatékából is. Az első Corvina kötet is így jutott ide, igaz csak Jankovich halála után, életében ugyanis nem volt hajlanó megválni ettől a becses értéktől. A corvinák további része 1932-ben került a könyvtárba több más középkori kódexszel (pl. Gesta Hungarorum) együtt a bécsi udvari könyvtárból.

A könyvtár gyarapodása a köteles példányok miatt folyamatos- ugyanis a mai napig minden magyarországi kiadó köteles néhány példányt az Országos Könyvtár számára eljuttatni valamennyi nyomdatermékéből (ez az úgynevezett területi hungarika). Emellett a könyvtár szerte a világon aktívan keresi és igyekszik megszerezni valamennyi olyan írott anyagot, ami magyar nyelven készült (nyelvi hungarika), amit magát magyarnak valló publikált – függetlenül a publikálás nyelvétől és a kiadás helyétől (személyi hungarika), illetve gyűjtik azokat az írott anyagokat is, amik a magyarságról vagy a magyar népről jelennek meg bárhol a világon. Ez évente nagyjából 35 ezer darab könyvet és 10 ezer darab folyóirat kiadványt jelent. A nemzet könyvtáraként a fő feladata tehát ezen magyar nyelvű vagy magyar vonatkozású kultúrális örökség gyűjtése, megőrzése és a köz számára hozzáférhetővé tétele (kölcsönzésre nem, de helyben olvasásra van lehetőség).

Természetesen ezt a hatalmas mennyiségű könyvet valahol tárolni is kell- így a könyvtár 34 ezer négyzetméteres területéből 14 ezer négyzetméteren könyvraktár található, amit egy 2,5 km hosszú belső kis sinpálya szel át, amin keresztül a könyvek a raktárból az olvasókhoz jutnak.

Az Országos Széchényi Könyvtár a múzeumtól 1949-ben függetlenedett és 1985-ben költözött a mai helyére, a budai palota F épületébe. Az épületrész a budai vár többi részéhez hasonlóan a II. Világháború alatt jelentősen megsérült, a megmaradt részek díszítéseit pedig az akkori politikai ideológia nem látta szívesen, így a királyi palota eredeti pompájából kevés maradt meg. Ezek közé tartozik a díszes, vörös szőnyeggel fedett főlépcső, ami a bejáratból vezet bennünket a  felsőbb emeletek felé, valamint Fadrusz János által készített két hatalmas szobor, amik a főlépcsőt őrzik (a jobb oldalinak az arcát Fadrusz saját magáról mintázta).

A könyvek gyűjtése és megőrzése mellett a könyvtár természetesen támogatja a kutatókat munkájukban és ezek mellett kiállításokat, rendezvényeket is szerveznek. Érdemes egyszer ellátogatni akár olvasóként, akár egy nyílt napra vagy rendezvényre. 

Források:

Épületbejárás

https://m.oszk.hu/site.php?i=atiranyitas&url=http%3A%2F%2Fwww.oszk.hu%2Ftortenet&fbclid=IwAR1kkkSYHle2VTlqOFU5M2-OGeAEcR5yIenm8GfnaqADhTSmC4WLBb-qFlE (Letöltés ideje: 2023.03.16.)

https://ujkor.hu/content/konyvtar-es-muzeumalapito-szechenyi-ferenc-elete?fbclid=IwAR2zAg3YlaRAuhV6ZhxYNsMQTsfMYi0uia71hacmF-p_lbj81Qc_JJSjDeo (Letöltés ideje: 2023.03.16.)

 Saját fotók

ilyen hihetetlen, de volt néhány évtized Budapest életében, amikor fizetni kellett a frekventált korzózásra használt helyeken a leülésért. A jelenség az úgynevezett Buchwald székekhez kötődik, amelyeken 6 fillér ellenében pihenhettek meg az arra járók.

Buchwald Sándor vas és fémbútorgyáros sikeres vállalkozást vitt Budapesten, ami külföldre is terjeszkedett, sőt a cég vasból készült kerti bútorai a párizsi világkiállításon még aranyérmet is nyertek.

Buchwald azonban nem állt meg az üzem falai között, kapcsolatai (és esetleg némi megvesztegetés) révén kijárta magának annak a lehetőségét, hogy székeket helyezhessen el a frekventált helyeken, ahova a fővárosiak korzózni jártak (pl. Dunapart, Városliget, Erzsébet tér). A vasból készült székekért koncessziós díjat fizetett Budapestnek, ami sokszorosan megtérült a pihenőktől szedett pénzből.

A székek rendkívül népszerűek voltak, így egy idő után 4-5 sorban sorakoztak egymás mögött a frekventált helyeken, lábaik éjszakára lánccal összekötve.

A leülésért székjegyet kapott a megpihenni vágyó, ezért cserébe akármeddig üldögélhetett. Azonban ha másik székre ült át, ott új székjegyet kellett váltania. A székjegyek értékesítése az úgynevezett „Buchwald nénik” feladata volt, akik kis válltáskáikbl értékesítették a székjegyeket. Ők főként idős asszonyok voltak, akik viszonylag kevés fizettségért cserébe vállalták ezt a fárasztó és nem túl népszerű feladatot. Buchwald Sándor állítólag nemcsak, hogy nem fizette túl alkalmazottait, de ráadásul bokrok mögé bújva rendszeres ellenőrzte őket és valakivel nem volt elégedett, nyilvános helyen kiabált velük. A munkakör olyannyira ismert volt, hogy egy régi újságcikkben szereplő alany foglalkozását Buchwald néniként jelölte meg.

Persze a nénik dolga nemcsak főnökük miatt nem volt egyszerű, sokan nem voltak hajlandóak fizetni és ha közeledett a jegyszedő néni, egyszerűen elfutottak. „Olyan szokásunk volt, hogy leültünk a karosszékbe, s ha jött a Buchwald nénike a jeggyel, eliszkoltunk. Aztán megint leültünk, és megint megléptünk... Az azután mindig lesett minket, mennyit kellett szegénynek mérgelődnie. ”(Szép Ernő)

Buchwald Sándor székei az 1890-es évekből egészen az I. Világháború végéig fizetősek voltak, amikor is a Tanácsköztársaság a székeket a dolgozó népnek adta és ingyenessé tette a használatukat, ezzel megszűnt a Buchwald nénik munkaköre.

A székek annyira hozzánőttek a városképhez és annyira népszerűek voltak, hogy bár a II. Világháború alatt a nagy részük elpusztult, később újra legyártották őket és utángyártott másolataik ma is megtalálhatóak a pesti Duna-parton, az egykori korzó helyén, amelyeken mi ingyen megpihenhetünk.

Források:

Endrődi Gyűjtemény Facebook oldala

https://index.hu/tudomany/tortenelem/2017/05/30/fizetni_kellett_a_leulesert_a_duna-korzon/

https://metropol.hu/aktualis/2022/11/regi-szakmak-budapesten-munkak-mar-nem-leteznek-boltor-lampagyujto-buchwald-neni?fbclid=IwAR39zFNCI12LNBrmtXmb6ciumuoCjyoHRRrTUe-Z1s4JwH9b4V0xu5qqzTA

Fotók forrása:

https://mandadb.hu/tetel/8627/Buchwald_Sandor_Vas_es_Fembutor

 https://mandadb.hu/tetel/661562/Foglalkozasa_Buchwald_neni?fbclid=IwAR0QNpulTQEBiH6j3I9OvYqs4zXT2QAoSCV-g_dK6xxb0ZE4CCYwIWh9z-w

https://fashionstreetonline.hu/2021/07/05/buchwald-bacsi-oroksege-szekpenz-foci-es-egyeb-nagyvilagi-elet-a-duna-korzon/?fbclid=IwAR0IG0NRQnjTpNEEKLx0fdq_x-AhZhcWQAPzFEDMJDXF7D8dmkRFGAg9CSA

 https://foto.fszek.hu/dsr/access/d6dcf544-2402-4192-a85e-310a9c772cc3?fbclid=IwAR2ai6yFks8np0NT_cmwoFiJtNs1CBD_XLULD0NxFIGXB6bbQ7tRH4dKaGc

https://foto.fszek.hu/dsr/access/6f10a005-1a72-4b0d-8835-bba8fc6cf1c1?fbclid=IwAR1YH_ZCKZSoYIznfUVAnq3J5S_Q7HN6D1R4Qy-6QZnDzXhJ7mjSIM2OdOI

Csepelen, a gyár munkásai által alapított, kissé jellegtelen külsejű Munkásotthonban található egy gyönyörű színházterem, amit egyszer mindenképpen érdemes közelebbről is megnézni. 

Csepel a főváros közelében lévő álmos kis falu volt egészen addig, amíg Weiss Manfréd 1892-ben meg nem alapította itt a lőszergyártással foglalkozó gyárát. A gyárban eleinte 40 férfi és 100 női munkás dolgozott, később azonban mind a gyártott termékpaletta, mind a munkások létszáma jelentősen megnőtt. A csepeli munkások országos szinten híresek voltak nemcsak munkabírásuk, hanem önszerveződő és érdekérvényesítő képességük miatt is.

A csepeli munkások sportklubokat, önképző köröket alapítottak. Először a vas- és fémmunkások kezdtek el szerveződni és éveken keresztül helyi vendéglőkben gyűltek össze, elsősorban önképző kör jelleggel. A vendéglőket viszont hamar kinőtték, így felmerült egy önálló Munkásotthon építésének ötlete, amihez szövetkezetet hoztak létre. A szövetkezetet „téglajegyeket” adott ki, aminek megvásárlásával bárki hozzájárulhatott anyagilag a központ megépüléséhez, a gyárigazgató szintén hozzájárult anyagilag a saját vagyonából, emellett a csepeli munkások a munkaidejükön kívül ingyen dolgoztak részt az építkezésen.  

Végül 1920-ban a Csepeli Munkászenekar és az Erzsébetfalvai Általános Munkás Dalkör szereplésével felavatták a Diebolt Herman által tervezett és Bocsák János pesterzsébeti építőmester által kivitelezett épületet.

Az épületben immár nemcsak önképző körök működtek, hanem kórusok, zenekarok, táncegyüttesek és színjátszó körök is, akik táncmulatságokat, színházi előadásokat is szerveztek. Ehhez több kisebb helyiséget és egy nagyobb színháztermet építettek.

A szecessziós stílusú színházterem padlója parketával, mennyezete kazettákkal borított, a kazettákban villanyégőkkel. A karzat aranyozott gipszfigurákkal díszített, amelynek két falát Maróti Géza hatalmas festményei díszítik.

Maróti Géza egy világlátott polihisztor volt, aki szobrászként és festőként is kiemelkedőket alkotott, sőt még épületeket is tervezett. Szobrai megtalálhatóak többek között a Zeneakadémia és a Gresham-palota homlokzatán, egy gyönyörű kültéri festménye, „Éva az édenkertben” pedig a szecessziós, Aulich utca 3.szám alatti házon található. Maróti többfelé dolgozott külföldön- Olaszországban, Ditroitban, sőt a Mexikói Operaház belsőépítészeti megoldásai is neki köszönhetőek. A szocializmus azonban jelentősen lekorlátozta a lehetőségeit, így kerülhettek festményei egy kevésbé ismert épület színháztermébe.

Maróti egyik festménye a munka, a másik a művészet iránti hódolatot szimbolizálja.A csepeli munkásnak öltöztetett Apollón üllőt formázó trónon ül, egyik kezében kalapácsot tart, a másik kezével pedig egy hatalmas fogaskerékre támaszkodik. A két oldalán álló angyalok pálmaágat és géptárcsát szorongatnak.

A festmény ábrázolásai mellett az aranyozott gipszdíszítések is a munkához és a csepeli munkássághoz kötődő szimbólumokat és munkás eszközöket jelenítenek meg. A színházterem hátsó falán pedig aranyozott díszítéssel Csepel címerét is megfigyelhetjük.  

Források:

Helyszínbejárás

Saját fotók

Drucker Tibor: A Csepeli Munkásotthon története

Koniorczyk Borbála- Merker Dávid: Hosszúlépés a körúton túl

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Mar%C3%B3ti_G%C3%A9za?fbclid=IwAR045dGTTu273_s7CsKTw3I98w8W-pdWeyzzAN1w5B2dnKwMoUZnukHeB1g (Letöltés ideje: 2023.05.05.)

A Gellért- hegyen, a Gellért Fürdőtől nem messze, a Kelenhegyi úton áll egy hatalmas, gyönyörű kék- sárga épület, a nemcsak külsejében, de funkciójában is különleges Gellért-hegyi Műteremház.

A kiegyezest követő években a főváros kulturális és művészeti értelemben is fejlődni kezdett, rengeteg festő -és szobrászművész élt és alkotott a fővárosban. Nagy problémájuk volt viszont,hogy nem voltak megfelelő helyek az alkotásukhoz. Csupán a legnagyobb, legkeresettebb és így legjobban fizett művészek engedhettek meg maguknak saját műteremházat, a művésztanárok az egyetemen kaptak helyet az alkotáshoz, a többiek számára azonban nem voltak lehetőségek. Bár már akkoriban elkezdtek a bérháztulajdonosok műtermeket kialakítani bérházaik legfelső emeletein, azonban ezeket nagyon magas bérleti díj fejében adták ki és ezt a legtöbb művész nem engedhette meg magának.

Ezért 1901-ben úgy döntött az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat , hogy műteremházat építtet a művészek számára, ahol megfizethető bérleti díjak fejében megfelelően felszerelt, tágas, világos terek állnak a rendelkezésükre.

Az építés megkezdése előtt két nehézségbe is ütköztek, előbb a telekvásárlás, majd az építési engedély kapcsán. Először ugyanis a pesti oldalon, az Epreskert környékén néztek ki egy telket a műteremházhoz, azonban csak határozott időre kaptak engedélyt a fővárostól, így végül az akkor még kevéssé beépített Gellért-hegy mellett döntöttek. A következő nehézség az volt,hogy a környéken akkor még csak földszintes és egyemeletes villák voltak, így a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elsőre elutasította a kétemeletes ház építési engedélyét.

Szerencsére a fellebbezés után mégis megadták az engedélyt, így 1903-ra elkészült a művészek számára a 19 lakásból és műteremből álló ház. A felkért építész Kosztolányi -Kann Gyula volt, aki elsősorban festőként vált ismertté, építészként ez az egyetlen ismert, megvalósult terve.

Kosztolányi -Kann a leghíresebb szecessziós építész, Lechner Ödön követője volt, ennek nyomai abszolút látszanak ezen az épületen is. A szecesszió számos eleme megfigyelhető a műteremházon kezdve az ívelt felületektől, az aszimmetrikus formákon át egészen a díszítő mintákig.

Gyönyörű kék -sárga színekben pompázik az épület, a szecceszióra jellemző módon töbféle geometrikus alakzatot, illetve növényi mintát figyelhetünk meg. A tető kialakítása is hullámvonalakkal lett megoldva, épületen lévő kerámiák a Zsolnay gyárban készültek és még a kémények is díszítettek.

"..úgy művészies külseje, mint célirányos osztása és ízléses berendezése révén tán egyedül áll a maga nemében az egész kontinensen. Nincs a házban két egyforma műterem, nincs rajta két egyforma ablak, két egyforma erkély: a szecesszió műremeke ez, az útikönyvekben, művészeti lexikonokban is nevezetes épületként emlegetett védett érték” – írta Lyka Károly művészettörténész,, a Művészet című folyóiratban.

Az épület eredeti funkcióját tekintve műteremház volt, vagyis nagyrészt műtermek voltak benne, csupán két lakást alakítottak ki. Mindegyik műteremhez tartozott egy-egy hatalmas ablak, gondoskodva az alkotáshoz szükséges napfényről. Az I. Világháború után kezdtek el benne további lakásokat is kialakítani a terek leválasztásával, illetve galériák kialakításával és jelenleg már műteremként és otthonként is funkcionálnak a lakások.

A 2000-ben nagyszabású felújításon átesett ház földszintjén több emléktábla jelzi a híresebb, valaha itt élt művészeket: többek között Rippl- Rónai József, Madarász Viktor, Czóbel Béla.

Belül színes padlócsempéken járhatunk, a külső felülethez hasonlóan bent is ívelt, hullámvonalakkal keretezett ajtókon léphetünk be, az egyébként egyszerű, letisztult lépcsőházat pedig mintás, a szecesszióra jellemző geometrikus formájú üvegablakok díszítik, amik nemcsak belülről, de kívülről is nagyon különlegesek.

Érdemes megfigyelni a különböző kialakítású és különbözően díszített erkélyeket, illetve a házhoz hasonlóan kék színben pompázó kerítést is.

Források:

https://pestbuda.hu/cikk/20181031_kelenhegyi_muteremhaz?fbclid=IwAR1QzDmag6Vl6Haih-liH0Uz2YsZDrg92XHWnVMgDZzoDZEYYhzSbAn_nu8

https://welovebudapest.com/cikk/2021/11/19/latnivalok-es-kultura-ahol-czobel-bela-es-rippl-ronai-is-dolgozott-megneztuk-a-gellert-hegyi-muteremhazat?fbclid=IwAR1hc5A-LJQ4wUpEnQXck8pdre1yet8OrCfXatjV-H95ur7_kkLq_RUh3v0 (Letöltés ideje: 2023.04.27.)

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Lyka_K%C3%A1roly?fbclid=IwAR3QSBzyj1FcwBGLuKNfOTHm8TXHtt5QXO66FZq3y4nFyWeMf4LNK6niMcc (Letöltés ideje: 2027.04.27.)

https://www.youtube.com/watch?fbclid=IwAR0c48PUjDwnY8oD2dif-rJgJfcuGOPIY6tFTHSvURiGvCxbIrtAPeoUUnM&v=mN8iVlP2R20&feature=youtu.be (Letöltés ideje: 2023.04.27.)

Képek forrása: a helyszín bejáráson készült saját fotók

Kétségkívül a leghíresebb valaha élt állat hazánkban a Kincsem névre keresztelt versenyló, biztos vagyok benne, hogy mindenki ismeri a nevét, és akár a történetét is.

De vajon mit tudunk a „családjáról”?

A történet kezdete előtt kanyarodjunk vissza 1827-hez, amikor is a legnagyobb magyar, Széchenyi István néhány másik nemessel, Wesselényi Miklóssal és Károlyi Istvánnal együtt megalapították a Magyar Lovaregyletet, hogy hazánkban is népszerűsítsék a lótartást és a lovas sportokat és még ebben az évben megrendezték az első lóversenyt hazánkban. Az ő közreműködésüknek köszönhetően felépült Pesten a Nemzeti Lovagló Iskola, a Nemzeti Múzeum mögött ami a fővárosi lovasélet központja volt egészen addig, amíg meg nem épült a Keleti Pályaudvar közelépben Európa második legnagyobb fedett lovardája.

Gróf Blaskovich Ernő gazdag nagybirtokosként a Magyar Lovaregylet tagja volt, aki amellett, hogy remekül lovagolt, az általa tartott lovakat rendszersen indította a hazai és külföldi lóversenyeken. Blaskovich emellett lótenyésztéssel is foglalkozott tápiószentmártoni birtokán, legsikeresebb lova egyértelműen a verhetetlen kanca, Kincsem volt.

Bár maga Blaskovich pedig sosem árulta el, de felthetően Kincsem is a tápiószentmártoni birtokon született, 1874-ben. Egy évvel később egy lókereskedő páros járt a birtokon, hogy megvásároljon néhány lovat a gróftól, és egy sárga csikón kívül, aki nem tetszett nekik, mindet meg is vették. Szerencsére Blaskovich látott fantáziát ebben a sárga csikóban, akit Kincsemnek keresztelt, és elhatározta, hogy versenylovat neveltet belőle.  Trénere a lóversenyzés hazájából, Angliából származó Hesp Robert lett, aki Gödön készítette fel Kincsemet a versenyzésre.

Kincsem 2 éves korától 6 éves koráig 13 versenypályán összesen 54 alkalommal versenyezett és mind győzelemmel végződött. Egy viadala volt, ahol az első futam döntetlennel zárult, a két befutó ló között rendezett újabb fordulóban viszont Kincsem több hosszal maga mögé utasította ellenfelét.

Egy idő után olyannyira biztos volt a győzelme, hogy az egyik olyan futamon, ahol Kincsem is indult, csak a második helyezettre lehetett fogadni, a győztesre nem. 

A verhetetlen kanca persze egy kissé bogaras is volt. Legfőképpen az ivóvízre. Az egyi, Baden-Baden-ben megrendezett verseny előtt annyira nem ízlett neki a víz, amit hoztak, hogy egyszerűen nem volt hajlandó inni és félő volt, hogy nem is indulhat a versenyen. A Kincsemmel utazó teljesszemélyzet azzal foglalkozott, hogy a környék valamennyi vízforrását végigjárták, míg végül sikerült találniuk egy kutat, aminek a vizét Kincsem elfogadta, így a versenyen is elindult és természetesen megnyerte. Emellett a legjobb barátja, egy fekete-fehér, Csalogány nevű macska nélkül sehova nem volt hajlandó elindulni, így Csalogány is elkísérte őt a versenyekre. Az egyik verseny előtt Csalogány elveszett, Kicsem pedig megmakacsolta magát. A teljes személyzet a macsakát kereste, végül szerencsére megtalálták, Kincsem pedig megnyugott és megnyerte a versenyt.

Kincsem a győzelmek után gazdájától, Blaskovichtól minden alkalommal egy kis ibolyacsokrot kapott, ami a szóbeszéd szerint Blaskovich kedvese, az „ibolyaszemű hölgy” kérése volt. Az „ibolyaszemű hölgy” vagy „kékszemű lady” egy Szabó Karolina nevű színésznőt takart, aki titkolt kapcsolatot folytatott a gróffal.

Blaskovich Karolina számára építtette meg a Reáltanoda utca 12. számú belvárosi palotáját, de a fővárosi tartózkodásai alatt Kincsem is itt lakott a ház mellett álló hatalmas istállóban, így ma az épületet Kincsem palotaként emlegetik. Az egyemeletes, neoreneszánsz stílusú palota építésére az akkor még csupán egy épületet tervező Bukovics Gyulát bízta meg, akinek aztán Blaskovich palotáján végzett munkája „magára vonta a szakkörök figyelmét”.

Az ibolyaszemű hölgy és a gróf kapcsolata olyannyira titkolt és titokzatos volt, hogy bár Kincsem sikere miatt folyamatosan jöttek a vendégek a Reaáltanoda utcába, főképp a híres lovat megtekinteni – köztük nem egy magasrangú vendég, így a walesi herceg, a német császár és a spanyol király is- azonban nagyon kevesen találkoztak a „kékszemű lady-vel”, aki hivatalosan Blaskovich házvezetőnője volt. Az előkelő hölgyek nem érintkeztek a volt színésznővel, és feltehetően Karolina is tartott a vele kapcsolatos pletykáktól és vádaktól, így a házból is riktán mozdult ki, csupán kora reggeli órákban, a tömeget kerülve látogatott a templomba, vagy a gróf zárt hintóján kocsikázott ki.

Bár Blaskovich szerette Karolinát, azonban a hölgy polgári származású volt, de talán még sokkal nagyobb problémát jelentett, hogy a grófnál sokkal magasabb volt, ami a büszke és alacsony termete miatt egyébként is szégyenkező grófot rendkívüli módon zavarta. Mivel félt a nevetségessé válástól, így nyilvánosan nem vállalta fel a kapcsolatát a hölggyel, azoban kérésére valamennyi verseny után egy kis ibolyacsokrot helyezett el Kincsem zablájában a nő nevében. A pár több mint 30 évig kitartott egymás mellett, és a gróf gondoskodott a hölgyről: vidéken vásárolt birtokot Karolina számára, hogy a jövőjét biztosítsa, emellett ráhagyta a Reáltanoda utcai ház teljes berendezését. Az ekkor 50 év körüli Karolina vidéken új életet kezdett, és egy új szerelem is rátalált.

Blaskovich és Karolina kapcsolatáról, valamint a híres kancáról egyébként Szélesi Sándor Kincsem címen regényt is írt, ez jelentős részben az írói fantázia szüleménye, azonban én élvezetes olvasmánynak találtam.

A Reáltanoda utcai palota későbbi sorsáról nagyon keveset tudunk. Blaskovich halála után unokaöccsére szállt, az I. Világháborúban azonban több lakássá szabadalták. A karbantartásával sokáig senki nem foglalkozott, így az épület évekig üresen állt. Nemrég elkezdőtött a felújítása és a tervek szerint irodaházat alakítanak ki az egyébként védett státuszban lévő épületből. Kincsem egykori istállójából az Úttörő Áruház raktárát alakították ki, majd ezt lebontották, így az istálló már nem látható.

Kincsemnek 6 éves korában abba kellett hagynia a versenyzést, mivel lábainak izületei nagyon megkoptak, félő volt, hogy lesántulna, így versenyzői pályafutását tenyészkanca státuszra, Reáltanoda utcai házát pedig a kisbéri birtokra cserélte. 1887-ben, 13 évesen pusztult el, és a hozzá rendkívül módon ragaszkodó trénere, Hesp Robert nemsokkal később követte őt. Kincsem öröksége máig tart: lóversenypályát neveztek el róla (Kincsem Park), csontváza pedig a mai napig látható a Mezőgazdasági Múzeum állandó kiállításán.

Források:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Blaskovich_Ern%C5%91 (Letöltés ideje: 2023.04.23.)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kincsem_(versenyl%C3%B3) (Letöltés ideje: 2023.04.23.)

https://welovebudapest.com/cikk/2022/5/26/latnivalok-es-kultura-ahol-egykor-grofok-es-kiralyok-is-megfordultak-hogy-lassak-a-legendas-versenylovat-bejartuk-a-kincsem-palotat (Letöltés ideje: 2023.04.23.)

https://epiteszforum.hu/felujitjak-a-kincsem-palotat-irodahaz-lesz-belole (Letöltés ideje: 2023.04.23.)

Képek forrása:

1-2. kép: Wikipédia

3. kép: Index.hu