A „szecesszió műremeke” a Gellért-hegyen

2023. április 27. - Budapesti Barangolások

A Gellért- hegyen, a Gellért Fürdőtől nem messze, a Kelenhegyi úton áll egy hatalmas, gyönyörű kék- sárga épület, a nemcsak külsejében, de funkciójában is különleges Gellért-hegyi Műteremház.

A kiegyezest követő években a főváros kulturális és művészeti értelemben is fejlődni kezdett, rengeteg festő -és szobrászművész élt és alkotott a fővárosban. Nagy problémájuk volt viszont,hogy nem voltak megfelelő helyek az alkotásukhoz. Csupán a legnagyobb, legkeresettebb és így legjobban fizett művészek engedhettek meg maguknak saját műteremházat, a művésztanárok az egyetemen kaptak helyet az alkotáshoz, a többiek számára azonban nem voltak lehetőségek. Bár már akkoriban elkezdtek a bérháztulajdonosok műtermeket kialakítani bérházaik legfelső emeletein, azonban ezeket nagyon magas bérleti díj fejében adták ki és ezt a legtöbb művész nem engedhette meg magának.

Ezért 1901-ben úgy döntött az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat , hogy műteremházat építtet a művészek számára, ahol megfizethető bérleti díjak fejében megfelelően felszerelt, tágas, világos terek állnak a rendelkezésükre.

Az építés megkezdése előtt két nehézségbe is ütköztek, előbb a telekvásárlás, majd az építési engedély kapcsán. Először ugyanis a pesti oldalon, az Epreskert környékén néztek ki egy telket a műteremházhoz, azonban csak határozott időre kaptak engedélyt a fővárostól, így végül az akkor még kevéssé beépített Gellért-hegy mellett döntöttek. A következő nehézség az volt,hogy a környéken akkor még csak földszintes és egyemeletes villák voltak, így a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elsőre elutasította a kétemeletes ház építési engedélyét.

Szerencsére a fellebbezés után mégis megadták az engedélyt, így 1903-ra elkészült a művészek számára a 19 lakásból és műteremből álló ház. A felkért építész Kosztolányi -Kann Gyula volt, aki elsősorban festőként vált ismertté, építészként ez az egyetlen ismert, megvalósult terve.

Kosztolányi -Kann a leghíresebb szecessziós építész, Lechner Ödön követője volt, ennek nyomai abszolút látszanak ezen az épületen is. A szecesszió számos eleme megfigyelhető a műteremházon kezdve az ívelt felületektől, az aszimmetrikus formákon át egészen a díszítő mintákig.

Gyönyörű kék -sárga színekben pompázik az épület, a szecceszióra jellemző módon töbféle geometrikus alakzatot, illetve növényi mintát figyelhetünk meg. A tető kialakítása is hullámvonalakkal lett megoldva, épületen lévő kerámiák a Zsolnay gyárban készültek és még a kémények is díszítettek.

"..úgy művészies külseje, mint célirányos osztása és ízléses berendezése révén tán egyedül áll a maga nemében az egész kontinensen. Nincs a házban két egyforma műterem, nincs rajta két egyforma ablak, két egyforma erkély: a szecesszió műremeke ez, az útikönyvekben, művészeti lexikonokban is nevezetes épületként emlegetett védett érték” – írta Lyka Károly művészettörténész,, a Művészet című folyóiratban.

Az épület eredeti funkcióját tekintve műteremház volt, vagyis nagyrészt műtermek voltak benne, csupán két lakást alakítottak ki. Mindegyik műteremhez tartozott egy-egy hatalmas ablak, gondoskodva az alkotáshoz szükséges napfényről. Az I. Világháború után kezdtek el benne további lakásokat is kialakítani a terek leválasztásával, illetve galériák kialakításával és jelenleg már műteremként és otthonként is funkcionálnak a lakások.

A 2000-ben nagyszabású felújításon átesett ház földszintjén több emléktábla jelzi a híresebb, valaha itt élt művészeket: többek között Rippl- Rónai József, Madarász Viktor, Czóbel Béla.

Belül színes padlócsempéken járhatunk, a külső felülethez hasonlóan bent is ívelt, hullámvonalakkal keretezett ajtókon léphetünk be, az egyébként egyszerű, letisztult lépcsőházat pedig mintás, a szecesszióra jellemző geometrikus formájú üvegablakok díszítik, amik nemcsak belülről, de kívülről is nagyon különlegesek.