1781-ig a zsidók csupán kereskedni jöhettek a Pestre, az ugyanis szabad királyi városi jogával élve nem engedte a zsidókat a városfalon belül letelepedni. Így Óbudán alakult ki a legnagyobb, környékbeli zsidó közösség, akik a Zichy család birtokán kaptak letelepedési engedélyt a családfőtől. 1781-től viszont a zsidó vallásúak számára is megengedetté vált a városfalon belül való életvitelszerű tartózkodás és ezzel megindult a zsidók Pestre, az ország kereskedelmi és gazdasági központjába való tömeges vándorlása. Bár Budapest 1873-as létrejöttekor a legnagyobb zsidó közösség még Óbudán élt, a közösség a zsidók Pestre vándorlásával csökkenni kezdett, és a 19. század első felére a pesti zsidóság nemcsak gazdasági erejét, de lakosságszámát tekintve is jelentősen túlszárnyalta az óbudai közösséget.

Az első budapesti „zsidónegyed” pedig nem is egy városrészben, hanem egy hatalmas házban, az úgynevett Orczy-házban jött létre.

Orczy József báró 1756 környékén megvásárolt egy telket a mai Madách téren, az akkori városfalon kívül, ahol két ott álló, épület összevonásával egy hatalmas, barokk stílusú házat hozott létre bevételszerzési céllal. Lakni ugyanis nem szándékozott benne, hanem bérbe adta annak lakásait, illetve üzlethelyiségeit.

A ház lakásait és üzleteit szívesen vették bérbe zsidók, ugyanis közel volt a városfalhoz és a pesti vásár helyszínéhez (ami a mai Erzsébet téren állt) és hamarosan egy zsidó közösség alakult ki a hatalmas épületben. 1829-ben kibővítették a házat egy emelettel, így összesen 48 lakás (142 szobával), illetve 37 üzlethelyiség kapott benne helyet, ezzel az korában a város második legnagyobb épülete lett. A 48 lakás túlnyomórésze polgári otthon volt, de akadt köztük néhány luxuslakás, sőt a szegényebb rétegek számára is kínált szobabérlést, akik közül sokan ágyrajáróként (néhány órányi alvásért fizettek, így többen osztoztak egy ágyon) éltek az alacsonyabb komfortfokozatú lakások egyikében. A szóbeszéd szerint aház óránként egy aranyat jövedelmezett az Orczy család számára, hiszen az 1820-as évekre itt szinte egy kisváros alakult ki.

Az itt található üzletek között szinte minden volt itt a szatócstól a kóser sajtáruson át a patikáig, némelyik az utcáról, némelyik pedig a ház belső udvaraiból nyílt. Hevesi Lajos újságíró beszámolója szerint „Az Orczy-házban minden megvan, amire egy igazhitű izraelita embernek bárminő körülmények között egész életében szüksége támadhat, a húsvéti liszt csakúgy, mint a takarékpénztár, az izraelita rítus szerint főzött zsebóra mellett a zsidó könyvkereskedés, meg a rituális sakter.”

A zsidó közösség növekedésével természetesen a vallási és kultúrális életük nélkülözhetetlen részei is helyet kaptak az épületben, így két zsinagóga (az egyik az ortodox, a másik a reform irányzat képviselőinek), egy mikve (rituális fürdő), zsidó iskola, kóser mészárszék, kóser vendéglők. Mindezek mellett természetesen egy pezsgő társadalmi élet bontakozott ki, emberek jöttek-mentek az udvarokon, beszélgettek egymással, élték az életet. Komoróczy Géza „kis pesti stetl”-nek, azaz városkának nevezte a házat.

Az Orczy-házban élni kiváltságot jelentett. Jól érzékeltetik ezt Hevesi Lajos gondolatai: „Sokan laknak ám (az Orczy-házan), és fölöttébb ritka eset, hogy valaki kihurcolkodik. Ennek az egész házi lakosságnak valamit patriarchális színezete van; gyanítani merem, hogy a fölmondási idő nem is fél esztendő ott, hanem negyedszázadok szerint van megállapítva- a nagyapa például fölmondott, az unoka annak idején majd ki fog hurcolkodni. Ennélfogva ez a különös ház valamit sajátszerű önérzettel tölti el lakosait, csaknem községet képez a községben, és ha a pesti izraelita  világ tekintélyesebb osztályát szemügyre vesszük, csakugyan azt fogjuk tapasztalni, hogy Ó-Budán kívül még az Orczy-ház volt neki főképenni bölcsője”.

Az ortodox zsinagóga 1820-ban készült el az első emeleten, a reformerek imaháza pedig 1830-ra épült meg, az Orczy ház északi, a Király utca felöli udvarán. Ez volt az ország első reformzsinagógája, amiben a korábbi hagyományokkal ellentétben énekkar is közreműködött a szertartáson, így kapta a Kór (kórus)- templom elnevezést. A reformerek idővel azonban kinőtték az Orczy ház-beli zsinagógájukat, 1847-ben elkezdtek telket keresni egy nagyobb hely számára, így épült meg végül a Dohány utcai, neológ zsinagóga, az eredeti imaház pedig utána raktárhelyiségként folytatta tovább pályafutását.

Sőt, ebben az épületben állt Budapest leghosszabb ideig életben maradt kávézója, a szintén kóser Orczy kávéház, ami 1795-től egészen az Orczy ház 1936-os lebontásáig, vagyis több mint 100 éven át várta vendégeit. A kávéházba nemcsak feketézni és szivarozni jártak az emberek, pezsgő társadalmi élet volt itt, főképp a kora délutáni időkben, amikor gabona-, nyersbőr- és még sok más kereskedő kötötte üzleteit egymással. De még egyfajta „tanító börze” is volt itt, különféle életkorú tanítók ültek itt arra várva, hogy a gazdagabb családok magántanítóként alkalmazzák őket gyermeik mellett.

A világutazó, nyelvzseni, kelet-kutató Vámbéry Ármin is keresett itt állást, amikor pályafutása elején házitanítóskodásból tartotta el magát. Így írt erről az emlékéről: „Tanító-börzének különösen jó hírű volt akkoriban a pesti Országúton lévő Orczy-kávéház. Ebben a piszkos, a legkülönbözőbb dohánynemek füstjétől illatos helyiségben, mely negyven év múltával is, mind a mai napig, sokat megőrzött régi képéből. Tarka sokaságban tolongott egymás hegyén hátán a városi és falusi zsidóság, mely feketekávéját szürcsölte, vagy fülsiketítő lármát csapott, ádáz taglejtésekkel beszélve és kiabálva egymással. Délután egy és négy óra között a legpokolibb volt a tolongás és a lárma a pedagógusoknak ezen börzéjén: ez volt az általános találkozás legfőbb ideje. Egy félreeső padon ültek a facér tanítók, és szorongva lesték az ügynökök szeme járását, amikor kivált a tömegből, és a vevővel, jobban mondva a jövendőbeli principálissal, megállt a pad előtt, szemlét tartott a jelölteken, és az egyik vagy másikat bemutatta az idegennek. Nagyon kínos jelenet volt ez. Kietlen érzéssel gondolok reá ma is, valahányszor az Orczy-kávéház előtt visz el utam. Szorongó szívvel, mély megszégyenüléssel, órák hosszáig üldögéltem én e padokon, több, egymásra következő délutánon át”.

Az épületet sokszor alakították at, például helyiségek összevonásával, amit sokszor nem teljesen szakszerű módon végeztek, ami 1903-ban az egyik étterem beomlásához vezetett. Az állagromlás sajnos folytatódott, ami végül 1936-ban az Orczy ház lebontásához vezetett, megszüntetve ezzel az első budapesti zsidó közösség nyüzsgő életét.  Helyén három évvel később épült fel a ma is ott álló, art deco stílusú Madách ház.

Források:

Körner András: Hogyan éltek? A magyar zsidók hétköznapi élete 1867-1940

Jalsovszky Katalin- Tomsics Emőke- Toronyi Zsuzsanna: A magyarországi zsidóság képes története

Hevesi Lajos: Karczképek az ország városából. Kortárs Könyvkiadó. 2015.

Vámbéry Ármin: Küzdelmeim. Budapest Franklin-Társult. Magyar Irod. Intézet és Könynyomda. 1905. (mek.oszk.hu)

http://vambery.mtak.hu/hu/01.htm?fbclid=IwAR32OErKIj_ZehJcufB0SiR8kYZ4pSIDzXHYALO9vSiYM37kDbDFCCCxSf4 (Letöltés ideje: 2023.03.13.)

https://akibic.hu/2015/01/26/a-pesti-zsidonegyed-kapuja-az-orczy-haz/ (Letöltés ideje: 2023.03.13.)

https://kultura.hu/az-orczy-haztol-a-zsinagogakig-a-zsidonegyed-titkai/?fbclid=IwAR17Bt8Jp6yUtk39m7P6T-UTaqolgoxev1uwRVEIsMsJHr1pzebiDiiZ6VI (Letöltés ideje: 2023.03.13.)

Képek forrása:

1. kép: https://akibic.hu/2015/01/26/a-pesti-zsidonegyed-kapuja-az-orczy-haz/

2. kép: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény

3. kép: https://egykor.hu/budapest-vii--kerulet/orczy-haz/3407

4. kép: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény